avagy 30 éves lett az Öcsém és egy olyan "tortát" készítettem neki, amit Ő is értékelt!
Ahogy telik az idő, az ember fiának egyre gyakrabban kell szembenéznie újabb és újabb kihívásokkal és azokra meg is kell találnia a tökéletes megoldást, a "receptet". Az, hogy ki mit eszik és mit nem mindenki maga dönti el. Ha nem is értünk egyet maradéktalanul azzal, hogy amit Nagyszüleink "tonna" számra fogyasztottak az ma "méreg", mégis meg kell olykor alkudni, mert a szeretet mindent felülmúl!
Az Öcsém tehát ismét megszületett és mivel Ő egy igen "problémás" eset :) ha a táplálkozásról van szó, így egy komoly kihívás előtt álltam. Nem akartam, hogy kimaradjon a sorból... Eldöntöttem, hogy ha nem is a klasszikus értelemben, de Ő is kap egy tortát. Egy olyat, amit Ő is biztosan szívesen fogyaszt majd el.
Egy biztos! Mindent egy lapra tettem fel! De az élethez kell némi szerencse is, valljuk be! :)
Nézzük mi is az a valami, amit diós, mákos, aszalt szilvás tortának neveztem el és liszt nélkül készült el. Nézd el nekem, de összesen másfél óra állt rendelkezésemre ezért fotókat csak a végeredményről készítettem. Abból viszont jó sokat. :)
Hozzávalók:
- Dióbél darálva - 10-12 dkg (de azért nem porrá!)
- Mák - ízlés szerint (bevallom nem mértem meg)
- Kakaópor - 2 evőkanál (nem cukrozott!!! hanem a klasszikus "macskás"!)
- Tojás - 4 db
- Víz - kb. 3 evőkanál
- Porcukor - 10-12 dkg
- Sütőpor - fél csomag
- Aszalt szilva apróra vágva ízlés szerint
- Baracklekvár - házi - a csoki alá
- Csokoládé, dióbél, egész aszalt szilva a tetejére
Így készült...
- A tojásokat kettéválasztottam. A sárgájához tettem a cukor bő felét, a fehérjéhez a többit. A fehérjét géppel habbá vertem. A sárgáját a cukorral szintén géppel felhabosítottam, majd egy kis vizet adtam hozzá. Elkevertem. Később derült ki, hogy talán sok lett a víz...
- A dióbelet ledaráltam, összekevertem darált mákkal, kakaóporral és a sütőporral.
- Apróra vágtam a aszalt szilvákat és beleforgattam a szárazanyagok keverékébe.
- Bekapcsoltam a sütőt. (alsó-felső sütés, 190 C fok)
- A száraz összetevők keverékét immár kézi erővel összekevertem a tojássárgás tálban lévő "sikeresen" felhígított eleggyel.
- Ezután hozzáadtam a tojásfehérje habot is és óvatosan összeforgattam.
- Mivel "kissé" hígnak ítéltem - sok lett a víz -, ezért tettem hozzá még egy kis mákot. No ezért is nem tudom mennyi ment bele, de szerintem ettől még bátran láss hozzá, mert nem ezen múlik. :)
Nem lett jellemzően sűrűbb. Végső elkeseredésemben, mivel az idő is fogyott már, kivajaztam a csatos 28 cm-es átmérőjű tortaformámat és beleöntöttem a masszát, lesz ami lesz alapon. Úgy éreztem magam egy jó darabig, mint a kártyás, aki az utolsó kis pénzét tette fel ebben a körben és 19-re lapot kért.
- Betettem az előmelegített sütőbe és vártam, hogy mi lesz belőle.
- Eltelt 20 perc és már az időm is kevés volt, mégis úgy döntöttem, hogy hadd süljön még egy kicsit.
- Pár perc múlva kivettem és hagytam hűlni egy konyharuhán. Óvatosan forgattam is. Őrülten jó illata volt a "piskótának". Itt éreztem először, hogy ebből már lesz valami. Volt még kb. 20 percem.
- Már alig langyos állapotában megkentem házi sárgabarack lekvárral, közben az étcsokoládét olvasztottam...
- Dióbéllel és aszalt szilvával díszítettem majd közé csorgattam a csokibevonatot.
Mondanom sem kell a 19-re egy kettes jött, azaz az Ünnepelt nagyon örült a képen látható liszt nélkül készült kézműves édességnek. Jóízűen fogyasztottuk el együtt a családdal az ünnepi vacsora utolsó elemeként.
Ezután már biztosan bátran készítek a jövőben is liszt nélküli süteményeket, de azért a lisztet továbbra sem vetem meg! Én nem! :)
Íme:
JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK!
-GoF3r1-
Tetszik?
...kedvelj a facebook-on
és
és
mindig értesülsz
a legfrissebb bejegyzésekről.
a legfrissebb bejegyzésekről.
e-mail: gof3r1akonyhaban@postafiok.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése